2013. február 1., péntek

16. fejezet részlet


Matt arca teljesen nyugodt volt. Nem láttam a szemében sem páni félelmet, sem kétségbeesést.
- Mint már mondtam a kisfiú nem érdemelte meg, amit kapott. Nem érdekel, hogy griffendéles vagy mardekáros. Semmivel sem rosszabb nálatok, sőt! A kisujja is többet ér nálatok!
- Hallgass! – szisszent fel Piton.
- Igazán, Pipugyusz? – nevetett fel Matt, mire mindenki döbbenten kapott levegő után. Remusra néztem, akinek éppúgy tágra nyíltak a szemei, mint mindenkinek.
- Tehát a Tekergőkkel cimborálsz, Gasper – vágta meg a síri csendet Evan Rosier. Ez az ember a nagybátyám? Szívesen leköptem volna. – Cru…
Már majdnem kimondta az átkot, amikor Remus váratlanul kitört a rejtekhelyünkről. Próbáltam visszarántani a helyére, de nem voltam elég gyors. Minden eshetőségre felkészültem, de erre nem. Remus a lehető legostobább lépést választotta, és engem is magával húzott a csőbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése